Próbáltam keresni valami jó magyar nyelvű linket, ahol mindent meg lehet tudni, de csak angolul találtam, így az angol nyelvű Wikipedia-ról vettem az infókat és csináltam egy kivonatos fordítást. (Csak nehogy úgy járjak, mint Karinthy, aki egy angol nyelvű biológiai tárgyú könyvet olvasott és fordított félre.)

A szilikonimplantátumot egy amerikai plasztikai sebészpáros, Thomas Cronin és Frank Gerow fejlesztette ki 1961-ben. Először 1962-ben végeztek beültetést. Az első generációs szilikoniplantátum anyaga még messze állt a természetes tapintásútól, mind a szilikont tartalmazó tömlő, mind a benne levő gél a mostanihoz képest kemény volt.

A '70-es években, a második generációs daraboknál már próbáltak a rigiditásukon változtatni,  vékonyabb falú implantátumokkal, a  gél kevésbé volt kohezív, azonban ezek hátránya az volt, hogy könnyebben kiszakadhattak, valamint a tokzsugorodás esélye is megnőtt. Másik újításuk az iplantátumok poliuretán habbal való bevonása épp a tokzsugorodás és a gyulladásos reakciók csökkentése érdekében. Ezeket azonban később kivonták a forgalomból, mert felmerült, hogy a poliuretán növeli a mellrák kockázatát, de ez későbbi kutatások szerint alaptalan voltak, így ezeket napjainkban is használják. Ekkoriban gyártottak un. "double lumen" eljárással gyártott implantátumokat is: ennek az volt a lényege, hogy a szilikonimplantátumot egy sóoldatos implantátum belsejébe helyezték. Aztán ezeket sem nagyon használták, mivel több korrekciós műtét merült fel esetükben az összetett szerkezetük miatt. Napjainkban ezek utódja az un. Becker-implantátum, amit elsődlegesen rekonstrukciós műtéteknél használnak.

A '80-as években a harmadik és negyedig generációs implantátumok elasztomer bevonattal készültek a gélszivárgás megakadályozása érdekében és a gél kohéziós tulajdonságait is megnövelték. Ekkor már megjelentek a különböző alakú implantátumok, az elmozdulás ellen texturált felszínnel. A kerek formájúakat gyártották sima és texurált felszínnel is (szimmetrikus formája miatt ha el is fordul, a mell alakja nem változik.)

Texturált és sima felszínű implantátum

Ilyen belülről:

A kilencvenes évek közepétől, az ötödik generáció megjelenésével elterjedtek a "gumimaci"("gummy bear") -szerű (nem én találtam ki!) implantátumok, ezek jellemzői: tömör, erősen kohezív, alaktartó. Nagyon kevés százalékban fordul elő szakadás és tokzsugorodás.

És hogy hová tehetik:

 Így néz ki anatómialiag egy természetes mell.

Szubglanduláris- a mirigy és a mellizom közé.Előnye, hogy a saját emlőszövettel  együtt  mozog, későbbiekben is követi az emlő helyzetét, esetleges ereszkedését. A mell ebben az esetben néz ki a legtermészetesebben, sokak szerint ez a legesztétikusabb megoldás, bár ha valaki soványabb, vékonyabb a bőre, az implantátum szélei kivehetőek.
 

Szubfasciális- mellhártya alá. Ennek az előnyei vitatottak, de akik ezt alkalmazzák, hisznek abban, hogy ez a módszer meggátolja az implantátum elmozdulását.

Subpectoralis- a mellizom alá úgy, hogy azt alul megnyitják, így elválasztjákegymástól az izomrostokat, majd az ott képzett "zsebbe" rakják be az implantátumot, ígyfelül izom alatt van, az alsó része a mirigy alatt.

Szubmuscularis - az implantátumot teljesen izom alá, rekonstrukciós műtétekkor is ezt alkalmazzák.
 

Az implantátum körül kialakuló tokról pár szóban: miután megtörtént a műtét a tokképződés tulajdonképpen a szervezet immunreakciója az idegen anyag ellen (minden esetben kialakul tok).

A tokzsugorodás az, amikor a létrejött tok megvastagszik az implantátum körül, ezzel deformálva azt. Van amikor olyan kisfokú a tokzsugorodás, hogy azt nem kell korrigálni, de súlyos esetben az esztétikai probléma mellett fájdalommal is jár.

Hol juttatják be az implantátumot?

Mint minden beavatkozásnak, ennek is lehetnek szövődményei:

-tokzsugorodás
-az implantátum kiszakadása (de napjainkban olyan erős a faluk, hogy csak extrém

esetekben, pl autóbaleset)

- "double bubble", ami általában akkor fordul elő, ha az implantátumot izom alá teszik, az idő múlásával azonban az eredeti mell, tehát a mirigyállomány megereszkedik, alatta viszont ott van az implantátum, így dupla hupli alakul ki az ember mellkasán.

-hullámosodás, redőzöttség: a mell szélei felé sugárirányban redők jelennek meg vagy állandósulva, vagy csak bizonyos testhelyzetekben. Ez is a vékonyabb nőknél lehetséges, elvékonyodó emlőszövettel, plusz a mirigy alá beültetésnél.

- megereszkedés (ptózis): ezzel a nagy méretű implantátumoknál kell számolni; az emlőszövet rugalmas, így normál méretnél ez nem nagyon fordul elő.


Na és az alakjuk:

Cseppalakú (anatómiai más szóval), alacsony profilú

Cseppalakú, magas profillal

Kerek

Kerek, magas profilú

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.