Ha felmerül a téma, velük együtt az előítéletek is, bennem is vannak előítéletek, holott én már alávetettem magam a műtétnek. Ezek nagy részben annak köszönhetőek, hogy a közvéleményt a különböző médiumok formálják, általában ha mellplasztika kerül szóba, az emberek rögön a playmate-ekre,  pornósztárokra és más, szintén a testükből élő nőkre gondolnak, meg a plázacicákra. Bennem is van ilyen előítélet és meg is lesz, mert szerintem az ember önmagának csináltassa meg a mellét, ne így akarjon konzumálódni, mert én azt egész egyszerűen kurvaságnak tartom, valamint, hogy ne a férfiak által diktált hímsoviniszta társadalomnak akarjunk megfelelni.
Sajnos az előítéleteknek van alapja. Nem végeztem széles spektrumú szociológiai felmérést a témával kapcsolatban, de a két szignifikáns internetes fórumon, ahol az érintettek megosztják ezirányú tapasztalataikat finoman szólva nem tengenek túl a klasszikafilológusok. Most a témába nem megyek bele mélységeiben, de a társalgások témája a "vettem egy új rucit" és/vagy "vettem egy új fürdőrucit" körül forog, elhiszem én, hogy végülis a témából fakadóan ezek adják magukat, de akkor is. (A rucik képpel is vannak illusztrálva:  a lehető legkevesebbet takaró zsebkendőnyi darabokról van szó, lehetőleg tört mintával, vagy átsejlő anyagból.) Az ember úgy érzi őket látva, hogy életük a szolárium, a műkörmös és a ruhák körül forog. Egyébként biztos vagyok benne, hogy sok hozzám hasnonló nő is lézetezik, akinek a berakott szilikonnal együtt nem csökkent fordított arányban az intellektusa, csak nekik sincs kedvük regisztrálni.
És nekem van még egy személyes előítéletem: nem értem, hogy azok a nők miért szilikonoztatnak, akiknek van mellük. Méghozzá szép, formás, olyan, amilyen ha nekem lett volna, a seggem a földhöz vertem volna örömömben. És megint a rohadt hímsovinisztákat hozom fel, igenis a Playboy meg a többi ilyen lap tehet róla, hogy mindenki tőgyeket akar és hogy a tévében is koraesti műsorokban vetkőző szilikoncsodákat kell bámulni 12-es karikával. Belegondolok, hogy én mit éreztem volna kamaszkoromban, ha akkor is ezek folytak volna a csapból; megúsztam volna aránylag sértetlen  önbecsüléssel a kamaszkoromat? Ezért utálom a Barbie babákat is, sosem fogok venni a lányomnak, az tuti.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.